„A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.” (ApCsel 13:52)
A Szentlélek mérhetetlenül nagy munkát végez. Isten munkásai ebből a forrásból kapnak erőt és hatékonyságot. A Szentlélek a Vigasztaló, aki Krisztus személyes jelenlétét közvetíti a léleknek. Aki egyszerű, gyermeki hittel tekint Krisztusra, az isteni természet részesévé válik a Szentlélek által. Ha a keresztényt Isten Lelke vezeti, akkor tudhatja, hogy teljessé lett Őbenne, aki minden dolognak az irányítója. Ahogy pünkösd napján Krisztus megdicsőíttetett, úgy dicsőüljön meg újra az evangélium munkájának befejezésekor, amikor egy népet elkészít, hogy a végső próbában, a nagy küzdelem záró szakaszában meg tudjon állni.
Amikor a föld majd fénylik Isten dicsőségétől, akkor ahhoz hasonló munkát láthatunk, mely az apostoli korban ment végbe, amikor a tanítványok Lélekkel betelve hirdették a feltámadt Megváltó hatalmát. A menny fénye hatotta át azok sötét elméjét, akiket Krisztus ellenségei elhitettek, de most – a Szentlélek hatékony munkája nyomán – elutasították a róla festett hamis képet, és úgy látták Őt, mint megdicsőült Főpapot és Megváltót, aki bűnbánatra indítja Izraelt, és elengedi bűneiket. A Szentléleknek az embereken megnyugvó ereje által Krisztus dicsőül meg.
Amikor a Szentlélek megláttatta velük Krisztust, felismerve hatalmát és istenségét, hittel nyújtották felé kezüket, mondván: „Hiszek, Uram!” Mindez a korai eső idején történt, de a késői eső sokkal bőségesebb lesz. Az emberiség Megváltója megdicsőül és a föld fényleni fog az igazság Napjának ragyogó sugaraitól. Ő a világosság forrása, és a félig nyitott ajtókon fény sugárzik Isten népére, hogy magasba emeljék Őt és dicsőséges jellemét azok előtt, akik a sötétségben vannak. (Home Missionary, 1893. november 1.)
Ellen G. White