„A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje, a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” (Péld. 18:12)
„A természetes szívben mindig megvan a hajlandóság arra, hogy felmagasztalja, vagy elbízza magát, ha siker kíséri az erőfeszítéseit. De az önfelmagasztalásnak nincs helye Isten munkájában. Bármilyen intelligens vagy, bármilyen komolyan és lelkesen dolgozol, elveszíted a győzelmet, ha a büszkeségre való hajlamot nem veted ki magadból, és nem rendeled alá magad a Szentlélek vezetésének… A büszkeség – ha tápláljuk magunkban – megrontja minden elmebeli képességünket, amelyeket a kegyelem áldássá tett volna, ha befogadjuk. Azok a győzelmek, amelyek az élet illatává válhattak volna, ha Istennek adjuk a dicsőséget, megfakulnak, elhomályosodnak az öndicsőítés miatt. Mindezek kicsiny, említésre sem méltó dolgoknak tűnhetnek, de az így szétszórt rossz mag biztosan meghozza a maga termését. Éppen ezeket a kis bűnöket, amelyek oly általánosak, hogy sokszor észre sem vesszük őket, használja fel Sátán a maga céljainak előre vitelére.” (1896. 47. sz. kézirat)