„Ímé te felgerjedtél, és mi vétkeztünk; régóta így vagyunk, megtartatunk-e? Mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan ruha, és mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falomb, álnokságaink, mint a szél, hordtak el bennünket! S nem volt, aki segítségül hívta volna a te nevedet, aki felserkennék és beléd fogódznék, mert orcádat elrejtéd előlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.” (Ésa. 64:4–6)
„Vannak, akik bár érezték Krisztus megbocsátó szeretetét, és őszintén Isten gyermekei kívánnak lenni, ismerik jellemük fogyatékosságát, életük bűnös voltát, és ezért kételkednek, hogy valóban megújította szívüket a Szentlélek. Ezeknek szeretném odakiáltani: Ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még térdre borulnotok, gyakran fogtok még Krisztus lábai előtt sírni, bűneitek és fogyatkozásaitok miatt, mindazonáltal nem szabad elcsüggednetek.
Ha átengeditek magatokat, folytatni fogja és befejezi az ő napjáig, az üdvösség bennetek megkezdett munkáját. Legyen imátok bensőségesebb, hitetek szilárdabb!… Látásunk kitisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elveszítették erejüket, és hogy Isten Lelkének éltető ereje munkálkodik bennünk… Minél inkább hozzá űz bűneink tudata, annál magasztosabbnak fogjuk látni jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza képmását.” (Jézushoz vezető út, A tanítványság próbaköve c. fejezetből.)