„Mondta pedig Jézus mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.” (Lk. 9:23)
„Az áll legközelebb Krisztushoz, aki itt e földön legtöbbet vett át önfeláldozó szeretetéből, abból a szeretetből, amely »nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,… nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt« (I. Kor. 13:4–5).
Abból a szeretetből, amely a tanítványt készteti, amiképpen késztette az Urat, hogy mindent odaadjon az emberiség megmentése érdekében.Sokan gondolják, hogy milyen nagy kiváltságban részesülnének, ha meglátogathatnák Krisztus életének földi színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol ő járt, ha láthatnák őt a tó partján, ahol olyan szívesen tanított. Ha megpillanthatnák a völgyeket és a dombokat, melyeken tekintete oly gyakran megnyugodott. Nem kell elmennünk Názáretbe, Kapernaumba vagy Bethániába azért, hogy Jézus nyomdokain haladhassunk.
Megtalálhatjuk lábnyomát a betegágy mellett, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt utcáin, aluljáróiban és mindenütt, ahol emberszívek vigaszra várnak. Ha azt teszszük, amit Ő tett földi életében, akkor követjük az ő nyomdokait…
Krisztus életszabálya, amelynek alapján állunk vagy elesünk, amelynek alapján mindannyian megméretünk az ítéletben, így hangzik: »Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal « (Mt. 7:12).” (Jézus élete, Az új ország törvénye és „Az én legkisebb atyámfi ai” c. fejezetekből)