„És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25:20-21)
A talentumokról szóló példázat a leggondosabb és imádsággal kísért bibliatanulmányozás témája legyen, mert annak alkalmazása személyes és egyéni minden férfira, nőre és gyermekre, akiket értelemmel áldott meg az Úr. Kötelességed és felelősséged arányban állnak az Istentől kapott talentumokkal. Krisztus minden követőjének van valamilyen különleges ajándéka, melynek kamatoztatásáról számot kell adnia Istennek.
Sokan mentegetik magukat azért, hogy nem az Úr szolgálatában használják fel ajándékukat, arra hivatkozva, hogy mások magasabb rendű ajándékokat és lehetőségeket kaptak. Sokaknak az a véleménye, hogy csak azoknak kell odaszentelniük képességeiket Isten szolgálatára, akiket különösen megáldott. Szerintük meg kell értenünk, hogy tálentumokat csak egy bizonyos kiváltságos csoport kapott többiek kizárásával, akiket természetesen nem szólítanak fel arra, hogy maguk is erőfeszítéseket tegyenek, de nem kapnak érte jutalmat sem. A példázatban azonban nem erről beszél Jézus. Amikor a ház ura előhívta szolgáit, mindegyiknek adott tálentumot és feladatot is.
Istennek egész családja felelősséggel tartozik Ura javainak felhasználásáért. Minden egyén, a legegyszerűbbtől és legjelentéktelenebbtől a legnagyobbig és felmagasztaltig egy-egy hivatalos küldött, képességek ajándékaival, melyekről számot kell adnia Isten előtt. A legtöbbet és a legkevesebbet kapott szolga is felelősséggel tartozik Urának talentumaiért. A lelki, szellemi, testi képességek, a befolyás, foglalkozás, vagyon, szeretet, együttérzés mind-mind olyan talentumok, melyeket a Mester ügyében kamatoztatni kell azon lelkek megmentéséért, akikért Krisztus meghalt.
Milyen kevesen értékelik ezeket az áldásokat! Milyen kevesen akarják felhasználni talentumaikat és egyre inkább a világ hasznára kívánnak élni! A Mester mindenkinek adott feladatot, mindenkinek képességei szerint adta, és az Úr bizalma arányban van képességeinkkel is. Isten mindenkit arra kér, hogy munkálkodjék az Ő szőlőskertjében. Fel kell venned a munkát, mellyel megbízott az Úr, és hűségesen el is kell végezned. (Review and Herald, 1888. május 1.)
Ellen G. White