Nagylelkűség

Devoțional de seară

„Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.” (2Kor 8:2)

Csak akkor győzhetjük le az önzést, és sajátíthatjuk el Krisztus értelmét, ha teljesen elismerjük a keresztényi indítékokat, ha lelkiismeretünk felébred a kötelességek elvégzésére és isteni fény járja át szívünket és jellemünket. A Szentlélek, aki az emberi szívekben és jellemekben munkálkodik, ki fog űzni minden önző hívságot és látszatszentséget.

Amikor Isten küldötte üzenetet közvetít a gyülekezet felé, Isten szól a néphez, felébreszti lelkiismeretüket, hogy emlékezzenek rá, hogy nem adták vissza az Úrnak őszintén a tizedet és amikor kényelmetlen volt, akkor adományokat sem hoztak neki. Az Úr pénzét saját magukra költötték: házakat építettek, lovakat és fogatokat, vagy földet vásároltak. Nagy haszon reményében tették ezt és minden évben ugyanazok voltak a kifogásaik. „Avagy az ember csalhatja-é az Istent?” (Mal 3:8) Ó, igen, nagyon sokszor megteszi, aki nem lelki, s nem tudja lelkiképpen megítélni a lelki dolgokat.

Néha az Úr nagy terveket visz végbe a világi, önző embereken keresztül. Elméjüket megvilágosította a Szentlélek, szívük érezte annak lágyító és meggyőző befolyását. Mivel érezték Isten irgalmát és kegyelmét, kötelességüknek tartották, hogy ügyét támogassák és országát építsék. Eszükbe jutottak ezek a kívánalmak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.” (Mt 6:19-20) Ezek a módos emberek vágyat éreztek arra, hogy részük legyen
Isten királyságában, és megfogadták, hogy eszközeikből áldoznak az Úr ügyének egyes ágaira. Ezt a fogadalmat nem embereknek tették, hanem az angyalok jelenlétében Istennek. Ezeket az önző, önmagukat szerető embereket az angyalok indították a jóra. (Review and Herald, 1893. május 23.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit