Nagyon közel a gyermekekhez

Devoțional zilnic 11 mai 2019

„Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.” (Mk 10:13-16)

Isten azt szeretné, ha minden gyermek már kicsiny korában az ő gyermeke lenne és befogadhatná őt családjába. Bármilyen fiatalok is legyenek, ők is a hit közösségének tagjai lehetnek, és megszerezhetik a legértékesebb tapasztalatokat. Szívük érzékeny lehet, és befogadhatja a maradandó benyomásokat. Szívük bizodalommal és szeretettel vonzódhat Jézushoz és a Megváltóért élhetnek. Krisztus kicsiny misszionáriusaivá teszi őket. Egész gondolkodásmódjuk megváltozhat és a bűn nem kívánatos, hanem utált és kerülendő dolognak tűnik előttük.

A kisgyermekek, csakúgy mint a nagyobbak, hasznát veszik majd ennek az oktatásnak, és a megváltás tervének egyszerű elmagyarázása által a tanítók is ugyanolyan nagy áldást nyernek, mint azok, akiket tanítanak. Isten Szentlelke be fogja vésni a leckéket a gyermekek tanulékony elméjébe, hogy a bibliai igazság eszméjét a maguk egyszerűségében megragadhassák. Az Úr a misszió területén is tapasztalatokat ad ezeknek a gyermekeknek; olyan gondolatokat fog adni nekik, melyek még tanáraikban sem születnek meg. Azok a gyermekek, akiket helyesen oktattak, az igazság bizonyságtevői lesznek. (Counsels to Parents and Teachers, 169-170. oldal)

Úgy igyekezz, mintha a saját életed függne tőle, hogy a gyermekeket megvédd attól, hogy elárassza őket az élet szennyes és züllesztő befolyása. (Child Guidance, 309. oldal)

Olyan tanárt kell alkalmazni, aki Isten Igéjének igazságaira oktatja a gyermekeket, melyek oly szükségesek ezekben az utolsó napokban, s melyeket oly fontos megértetni velük. Nagy próba közeleg, melynek tétje az Isten iránti engedelmesség vagy engedetlenség lesz. (Review and Herald, 1908. július 2.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro