Naponkénti gyözelemre törekedj!

Devoțional de seară

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.” (1Kor 9:24-25)

Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse.

Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: „naponként halál révén állok” [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.

Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel 3:5) (Historical Sketches, 181. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit