„Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)… Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell… Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!” (Jel. 2:9–10)
„Dániel szabadulásának történetéből megtanulhatjuk, hogy Isten gyermekeinek a próbában és a fájdalomban is pontosan úgy kell viselkedniük, mint amikor a jövő ragyogó kilátásokkal kecsegtet, és környezetük a lehető legkívánatosabb. Dániel az oroszlánok vermében ugyanaz volt, mint aki első miniszterként és a magasságos Isten prófétájaként állt a király előtt.
Az az ember, akinek szíve Istenre támaszkodik, ugyanolyan a legsúlyosabb próbában, mint a jó sorsban, amikor Istentől fény, az emberektől pedig jóakarat sugárzik reá. A hit felfogja a láthatatlant, és megragadja az örök valóságokat.
A menny nagyon közel van azokhoz, akik szenvednek az igazságért. Krisztus azonosítja érdekeit hűséges népe érdekeivel. Szenved szentjei személyében, és aki választott gyermekeit bántja, őt sérti meg. Az a hatalom, amely megszabadít a fi zikai bajtól és gyötrelemtől, közel van, hogy a nagyobb vésztől is megmentsen. Lehetővé teszi Isten szolgája számára, hogy minden körülmények között becsületes maradjon, és Isten kegyelme által diadalmaskodjék.” (Próféták és királyok, 337. l.)