Ne keressük az eredetiséget!

Devoțional de seară

„Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek.”
(Tit 2:1)

Annak az állandó veszélye fenyeget minket, hogy az evangélium egyszerűségét kevésnek tartjuk. Sokak erős óhaja az, hogy valami eredetiséget fűzzenek beszédükbe, ami az embereket a lelki extázis állapotába emelje, és a tapasztalatok megszokott rendjét megváltoztassa. Minden kétség nélkül szükség van arra, hogy változtassunk a dolgok megszokott rendjén, mert a jelenvaló igazság szentségét nem érzékeljük kellő mértékben.

De a mi szükségünk az, hogy szívünk változzék meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy Isten áldásait egyénileg hűségesen keressük, erejéért esedezünk, kérjük, hogy kegyelme szálljon ránk, és ezáltal jellemünk változzék meg. Erre a változásra van ma szükségünk, és ennek a tapasztalatnak eléréséért gyakorolnunk kell az imában a kitartást és szívünk őszinteségét. Igaz őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Ismernünk kellene pontosan lépéseinket, melyeket a menny felé teszünk. Krisztus igazságokat adott tanítványainak, melyeknek szélességét, mélységét és értékét ők kevéssé értékelték, de sokszor meg sem értették. Isten népe között ma ugyanaz a helyzet. Nekünk sem sikerült felmérnünk nagyságát, felismerni szépségét annak az igazságnak, melyet Isten ránk bízott. Ha lelkileg növekednénk, meglátnánk az igazság fejlődését és terjedésének olyan mértékét, amelyről nem is álmodtunk. Ám semmi esetre sem növekszik ismeretünk olyan irányban, melynek nyomán azt hihetnénk, hogy tudhatnánk az időket és alkalmakat, melyeket Isten a maga hatalmában tartott fenn.

Az időpontok meghatározásával kapcsolatban újra meg újra figyelmeztetést kaptam. Soha többé nem lesz Istennek népe számára olyan üzenete, mely időn alapulna. Nem a mi dolgunk tudni sem a Szentlélek kiáradásának, sem Krisztus visszajövetelének idejét. (Review and Herald, 1892. március 22.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit