Nincs többé legyőzhetetlen

Devoțional de seară

„De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Kor 15:57)

A keresztényi élet állandó konfliktus, egy harc, egy menetelés. Minden engedelmes tett, minden önmegtagadó cselekedet, minden hősiesen kiállott próba, minden kísértéssel szembeni ellenállás, minden elért győzelem, egy-egy lépés az örök győzelem felé való menetelésben.

Van remény az ember számára. Krisztus azt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel 3:21) De sohase felejtsük el, hogy a magunk erejéből tett erőfeszítéseink teljességgel elégtelenek. A mi erőnk gyengeség; a mi ítéletünk balgaság.

Csakis a Győző nevében és az ő ereje által győzhetünk. Amikor ránk nehezednek a kísértések, amikor egy-egy keresztényietlen kívánság próbál uralomra törni bennünk, Krisztus nevében forró és könyörgő imával jöjjünk mennyei Atyánkhoz. Ez mennyei segítséget hoz. A Megváltó nevében elnyerhetjük a győzelmet.

Amikor a bűn lényegét meglátva, erőtlenül hullunk a kereszt elé, bűnbocsánatot és erőt kérve, akkor imánk meghallgatásra és válaszra talál. Akik Krisztus nevében tárják kéréseiket Isten elé, sohasem utasíttatnak vissza. Az Úr ezt mondja: „aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) „Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé.” (Zsolt 102:18) Segítségünk attól jön, aki mindent a kezében tart. A békesség, amit Ő küld, szeretetének biztosítéka.

Semmi sem gyámoltalanabb és mégis legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki érzi kicsinységét, semmi voltát, ám teljességgel a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe veti bizalmát. Isten a menny összes angyalát elküldené annak segítségére, aki teljes bizalmát Krisztusba vetette, mintsem hagyná, hogy a kísértésben elessék.

Ha Krisztust választjuk vezetőnknek, ő biztonsággal vezet minket a keskeny úton. Az út tövises és rögös, meredek és veszélyes lehet; jobbról és balról szakadékok tátonghatnak.

Sokszor elcsigázva, pihenésre vágynunk, de kimerülten is tovább kell harcolnunk; ám Krisztussal, vezetőnkkel nem fogjuk a mennybe vezető utat eltéveszteni. (Signs of the Times, 1902. október 29.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit