Önézés és a tisztességtlenség elűzve

Devoțional de seară 25 noiembrie 2019

„Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és
jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és
szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.”(ApCsel 2:43-45)

Gyülekezeteinkben a Szentlélek hiánya nem Isten fösvénysége miatt van. Megváltoztatni ezt a helyzetet csak maguk a gyülekezetek tudják. Isten ezt mondja népének: „Kelj fel és tanúsíts érdeklődést a szent dolgok iránt.” Hol van a mi hitünk? Tartunk-e fenn megfelelő kapcsolatot Jézus Krisztussal? Követjük-e Őt az önmegtagadásban és  állhatatosságban? Megértéssel beszélünk-e az igazságról? Amikor Isten kitölti Szentlelkét a gyülekezetre, az az Ő dicsőségére gyümölcsöt terem. A Lélek kardja erőtől áradóan mindkét irányba vág.

Isten szőlőjében szorgos munka vár elvégzésre. A harmadik angyal üzenetét hangos szóval kell hirdetni a földön. Minden olyan üzletet, mely tisztességtelen haszonnal jár, az önzés minden szálát, a késői esőnek el kell tüntetnie, minden bálványimádást meg kell emésztenie. Legyen minden oltár lerombolva, kivéve azt az egyet – a Kálvária Keresztjét -, mely az áldozatot és az áldozót egyaránt megszenteli.

Isten országához új területeket kell csatolnunk. Isten kertjeként az erkölcsi szőlőskertek új tábláit kell megművelnünk. Isten törvényének tiszteletét helyre kell állítani az el nem bukott világok, a Világegyetem és az elbukott világ előtt. A legkeserűbb üldöztetés fog jönni, de mikor Sion megszabadul és magára ölti gyönyörű ruháit, a szentség szépségében fog ragyogni. Isten több erőt és eredményt szeretne adni, mert dicsősége feltámadt egyházán, s ha az igazságot elfogadja, nem lesz többé rút, mezítelen. Krisztus Igéje örök élet a befogadó számára. (Bible Training School, 1903. december 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro