Örömteli dicséretre hív

Devoțional zilnic

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4)

Imádkozz, imádkozz buzgón és szüntelenül, de ne feledkezz meg a dicséretről. Helyénvaló, hogy Isten minden gyermeke igazolja Isten jellemét! Magasztalhatod az Urat; rámutathatsz a fenntartó kegyelem hatalmára. Az emberek sokasága nem méltányolja Isten szeretetét, sem Jézus isteni könyörületét. Ezrek akadnak, akik lenézik még a megváltás tervének páratlan irgalmát is. A nagy üdvösség részeseinek egyetlen csoportja sem ártatlan ebben. Nem ápolják szívükben a hálát. Pedig angyalok kívánnak betekinteni a megváltás tervébe. Ez lesz a megváltottak tanulmányának tárgya és dicséneke az örökkévalóság szakadatlan korszakain át. Nem érdemli-e meg már most elmélyült gondolatainkat és kutatásainkat? Nem kellene-e Istent dicsérnünk szívünkkel, lelkünkkel, szavunkkal? „Adjatok hálát az Úrnak a kegyelemért, és az emberek fiai iránti csodadolgaiért!” Dicsérjétek az Urat népe gyülekezetében! Mikor az Úr hangja szólt a héberekhez, ezt az utasítást kapták: „És mondja az egész gyülekezet: Ámen.” Mikor Dávid városába hozták a frigyládát, az öröm és diadal zsoltárát énekelték. Akkor „az egész nép ezt mondta: Ámen, és dicsérte az Urat.” Az odaadó válasz bizonyította, hogy megértették az elhangzott szavakat és részt vettek Isten tiszteletében.

Istentiszteleteinkben túl sok a formaság. Azt kívánja az Úr, hogy a Szentlélek villanyozza föl igehirdetőit, s hogy a nép, mely hallgatja őket, ne üljön álmos közönnyel, vagy fásultan maga elé meredve, válasz nélkül hagyva az elmondottakat. Ennek a közönynek a hitetlenekre tett benyomását mindennek nevezhetjük, csak kedvezőnek nem.

Ezekből az élettelen, figyelmetlen hitvalló keresztényekből nem hiányzik a nagyravágyás, a buzgalom, amikor világi ügyek kerülnek napirendre. De az örök fontosságú ügyek nem hatnak mélyen rájuk. Istennek hírnökein keresztül szóló hangja kellemes zene talán fülünknek, mégsem szívlelik meg figyelmeztetéseiket, feddéseiket és bátorításaikat. 

A világ lelkülete megbénította őket. Isten szava ólommal telt fülekre és kemény, érzéketlen szívekre hullt. A gyülekezetek legyenek éberek és tevékenyek. Támogassák Krisztus szolgáit, segítsenek nekik a lélekmentésben. Ahol világosságban jár a gyülekezet, ott vidám és szívből fakadó válaszok csendülnek föl, ott hangzanak majd az örömteli dicséret szavai. (Testimonies, 5. kötet, 317-318. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit