Óvakodj attól, hogy ellenállj Neki!

Devoțional de seară

„Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén,
megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és
elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől,
hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.”
(ApCsel 5:40-41)

Amikor Isten indítja a szíveket, hogy Jézushoz vonja, úgy tűnik, mintha egy átalakító erő szállna rájuk, és hisznek és átadják magukat Isten Lelke befolyásának. De ha nem ápolják az Istentől adott drága győzelmet, ha engedik, hogy a régi szokások és cselekedetek újraéledjenek, ha szórakozást vagy világi fényűzést engednek meg maguknak, ha elhanyagolják az imádkozást és abbahagyják a gonosszal szembeni ellenállást, akkor engedni fognak Sátán kísértéseinek, aki rá fogja bírni őket arra, hogy kezdjenek kételkedni előző tapasztalatuk valódiságában. Rájönnek arra, hogy erkölcsi erejük csekély, és Sátán azt sugallja, hogy számukra haszontalan próbálkozni a keresztényi
élettel. Ezt mondja: „Az a tapasztalat, amiről azt gondoltad, hogy Istentől van, nem volt más egy futó érzelemnél és benyomásnál.”

Azonnal, amint az ember foglalkozni kezd a gonosznak ezekkel a gondolataival, kezdenek azok hihetőknek tűnni. Még azok közül is egyesek, akiknek ezt jobban kellene tudni – akik az Isten munkájában hosszabb tapasztalattal bírnak – Sátán sugalmazásai mellé állnak és kiűzik lelkükből a Szentlelket. Némelyek észrevétlenül kerülnek ebbe a helyzetbe, de rögtön magukhoz térnek, mihelyt felismerik állapotukat; de vannak olyanok is, akik továbbra is ellenállnak a Szentléleknek egészen addig, míg az ellenállás erényként tűnik fel előttük.

Veszélyes dolog a Szentlélek megnyilatkozásában kételkedni; mert ha Ő a kétely tárgya, nincs más erő, Aki a szívet alakítsa. Akik a Szentlélek munkáját emberi ténykedésként fogják fel, és azt mondják, hogy egy meghatározhatatlan befolyás eredményével állnak szemben, azok elvágják az összeköttetést az áldás forrása felé. (Review and Herald, 1894. február 13.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit