„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” (Fil 3:12)
A keresztényi életben az első szeretet telve van egyszerűséggel és frissességgel, de ahogy a lehetőségek sokasodnak, a tapasztalatok körének bővülnie, a tudásnak pedig sokasodnia kell. A lélek erőssé válik, hogy hordozni tudja a felelősséget, érettségének pedig arányban kell lennie előjogaival…
Ha azonban csak ideig-óráig függ valaki Krisztustól, akkor a növekvő tudás és az előjogok önhittséghez és önigazultsághoz fognak vezetni. A fiatal keresztényt az a veszély fenyegeti, hogy elfeledkezik arról, hogy Krisztus az, aki elkezdte a jó munkát benne és neki is kell befejeznie. A léleknek le kell mondania minden érdemről és teljesen az Ő érdemeiben, az ő tévedés nélküli bölcsességében kell bíznia. Az ember önmagától képtelen bármi jót is tenni. Jézus mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5) A Léleknek Krisztusra kell bíznia magát.
Krisztus ajándékában az egész menny kiáradt, és Ő a Szentlelket ígérte meg a hívőnek. Jézus azt mondta tanítványainak: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26) Krisztus nemcsak bocsánatát ajánlja fel a hívő, bűnbánó lelkeknek, hanem a Szentlélek állandó segítségét is megígéri nekik.
A magnak a talajban történő növekedésénél az ember nem kísérheti figyelemmel azokat a láthatatlan erőket, melyek felnövesztik a palántát: először hajtást hoznak, majd kalászt, végül teljes búzát a kalászban. Lehetsz bár fiatal a hitben, de tudhatod, hogy átmentél a halálból az életbe; ha a Lélek gyümölcsei láthatóak életedben, ha hited, reménységed és szereteted növekszik, ha lelki látásod megtisztult. Ha szeretsz a megváltás tervén és az isteni jellem dicsőséges megnyilvánulásain elmélkedni, ha szíved az Isten szeretete feletti elmélkedés közben hálával és örömmel telik meg, akkor biztos lehetsz abban, hogy rád ragyogtak a Szentlélek sugarai, s a mennyei küldöttek jellemedben a keresztényi élet beérlelését munkálják. (Signs of the Times, 1893. március 27.)
Ellen G. White