Ráhagyatkozás

Devoțional zilnic 30 martie 2019

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” (Fil 3:12)

A keresztényi életben az első szeretet telve van egyszerűséggel és frissességgel, de ahogy a lehetőségek sokasodnak, a tapasztalatok körének bővülnie, a tudásnak pedig sokasodnia kell. A lélek erőssé válik, hogy hordozni tudja a felelősséget, érettségének pedig arányban kell lennie előjogaival…

Ha azonban csak ideig-óráig függ valaki Krisztustól, akkor a növekvő tudás és az előjogok önhittséghez és önigazultsághoz fognak vezetni. A fiatal keresztényt az a veszély fenyegeti, hogy elfeledkezik arról, hogy Krisztus az, aki elkezdte a jó munkát benne és neki is kell befejeznie. A léleknek le kell mondania minden érdemről és teljesen az Ő érdemeiben, az ő tévedés nélküli bölcsességében kell bíznia. Az ember önmagától képtelen bármi jót is tenni. Jézus mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5) A Léleknek Krisztusra kell bíznia magát.

Krisztus ajándékában az egész menny kiáradt, és Ő a Szentlelket ígérte meg a hívőnek. Jézus azt mondta tanítványainak: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26) Krisztus nemcsak bocsánatát ajánlja fel a hívő, bűnbánó lelkeknek, hanem a Szentlélek állandó segítségét is megígéri nekik.

A magnak a talajban történő növekedésénél az ember nem kísérheti figyelemmel azokat a láthatatlan erőket, melyek felnövesztik a palántát: először hajtást hoznak, majd kalászt, végül teljes búzát a kalászban. Lehetsz bár fiatal a hitben, de tudhatod, hogy átmentél a halálból az életbe; ha a Lélek gyümölcsei láthatóak életedben, ha hited, reménységed és szereteted növekszik, ha lelki látásod megtisztult. Ha szeretsz a megváltás tervén és az isteni jellem dicsőséges megnyilvánulásain elmélkedni, ha szíved az Isten szeretete feletti elmélkedés közben hálával és örömmel telik meg, akkor biztos lehetsz abban, hogy rád ragyogtak a Szentlélek sugarai, s a mennyei küldöttek jellemedben a keresztényi élet beérlelését munkálják. (Signs of the Times, 1893. március 27.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro