Szentség

Devoțional zilnic

„Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12:14)

Isten öröktől fogva a szentségre hívta el az embert. „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.” (1Thess 4:3) Szavának visszhangja eljut hozzánk, mindig azt ismételve, hogy „Szentebb, még szentebb”, erre nekünk mindig így kell válaszolnunk: „Igen, Uram, még szentebb.”

Senki sem kapja a szentséget elsőszülöttségi jogként vagy ajándékképpen egy másik embertől. A szentség Isten ajándéka Krisztus által. Akik elfogadják a Megváltót, Isten fiaivá lesznek. Lelki gyermekeivé válnak, újjászületnek, megújulnak igazságban és valódi szentségben. Gondolkodásuk megváltozik. Tisztább értelemmel vizsgálják az örökkévalóság dolgait. Isten befogadta őket családjába és átalakultak az ő hasonlatosságára, Lelke által átalakultak dicsőségről dicsőségre. Leghőbb szeretetük eddig önmagukra irányult, ezután Isten és Krisztus iránti szeretetük a legfontosabb számukra.

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5:1) A megigazulás bűnbocsánatot jelent. Azt jelenti, hogy a lélek – megtisztulva a holt cselekedetektől – felkészül arra, hogy elfogadja a megszentelődés ajándékát. Isten elmondta nekünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy elnyerjük ezt az áldást. „…félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2:12-15)

Az Isten iránti szeretet, melyet szívünkben ápolunk, és szavainkkal, tetteinkkel kinyilvánítunk, minden másnál többet fog tenni az emberi lelkek felemeléséért és nemessé tételéért. Krisztus életében ez a szeretet teljességre jutott és tökéletesen kifejeződött. Krisztus keresztjén a Megváltó engesztelést szerzett az elbukott emberiség részére. A szentség ennek az áldozatnak a gyümölcse, mert Ő meghalt értünk, hogy mi ezt a nagy ajándékot elnyerhessük. Jézus Krisztus vágyik arra, hogy ránk árassza ezt az ajándékát. Vágyik arra, hogy természetének részeseivé tegyen bennünket. Vágyik arra, hogy megmentse azokat, akik a bűn miatt elszakadtak Istentől. Arra szólítja fel őket, hogy válasszák az ő szolgálatát, rendeljék alá magukat teljesen az ő irányításának és tanulják meg tőle, hogyan cselekedjenek Isten akarata szerint. (Signs of the Times, 1902. december 17.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit