„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4:4)
„A szenvedések világában élünk. Nehézségek, próbák és szomorúság vár reánk a menny felé vezető úton. Sokan azonban kétszer olyan nehézzé teszik az élet terheit azáltal, hogy állandóan előre érzik a bajokat… Határozott erőfeszítést kell tenniük gondolkodásmódjuk megváltoztatására. Boldogságuk attól függ, hogy gondolataikat vidám dolgokra terelik-e… Mikor Izráel népe Mára keserű vizéhez érkezett a pusztában, Mózes az Úrhoz kiáltott. Arra hívta fel a fi gyelmüket, ami a közelükben volt. Mózes vett egy ágat a bokorról, amelyet Isten teremtett, és ezt kellett beledobni a forrásba, hogy vizét édessé, tisztává tegye. A nép ivott a vízből és felüdült.
Krisztus minden próbában segítséget nyújt nekünk, ha keressük őt. Megnyitja a szemünket, hogy észrevegyük a gyógyulás ígéretét. A Szentlélek megtanít bennünket arra, hogy hogyan tegyünk magunkévá minden áldást, amely a bánat ellenszere lesz. Minden ajkunkhoz helyezett keserű italhoz fogunk találni egy gyógyító ágat…
Bármilyen is a helyzetünk, ha az Úr igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki irányítja a lépéseinket. Bármilyen szomorúság vagy veszteség ér, van egy együtt érző barátunk. Ha tudatlanságunkban ballépést követünk el, Megváltónk nem hagy el bennünket… Az Isten városa felé vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket ne győzhetnének le azok, akik őbenne bíznak. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekülhetnének.” (Boldog élet, Minden békesség forrása c. fejezetből)