Testvéri szeretet

Devoțional zilnic

„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róm 12:10)

Amikor a Szentlélek az ember értelmét birtokába veszi, minden jelentéktelen panaszt és vádat félretesz testvérével szemben. Az igazság Napjának ragyogó fénysugarai bevilágítanak az elme és a szív rejtett kamráiba. Istentiszteletünkben nem lesz különbség gazdag és szegény, fekete és fehér között. Minden előítélet megszűnik. Ahogy Istenhez közelítünk, testvéreinkkel is egy testvériséget alkotunk. Zarándokok és idegenek vagyunk, akik egy jobb hon, mégpedig a mennyei felé tartanak. Ott véget ér minden büszkeség, vád, önámítás. Minden álarc lehull, és „meg fogjuk őt látni, amint van”. (1Jn 3:2) Ott énekünk csatlakozik a mennyei karhoz, köszönetünk és hálánk felszáll Istenhez. (Review and Herald, 1899. október 24.)

Az Úr Jézus eljött földünkre, hogy minden nemzetségből megmentsen férfiakat és nőket… Jézus azért jött, hogy fénnyel árassza el az egész világot. Szolgálatának kezdetén így foglalta össze küldetését: „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Lk 4:18-19)

Az Úr szeme teremtményein van; mindegyiket szereti és nem tesz különbséget fehér és fekete között azzal a kivétellel, hogy különösen gyengéd szánalommal viseltetik azok iránt, akik másoknál nagyobb terhet viselnek. Akik szeretik Istent és hisznek Krisztusban, mint Üdvözítőjükben, bár útjuk közben találkozniuk kell a megpróbáltatásokkal és nehézségekkel, mégis örvendező lélekkel fogadják el életüket úgy, amint van, mert tudják, hogy mennyei Istenük törődik dolgaikkal, és mindenért, amit a világ nem ad meg nekik, a legnagyobb ajándékokkal Ő maga fogja kárpótolni őket. (Selected Messages, 2. kötet, 487-488. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit