Tökéletesség a végcél

Devoțional zilnic

„…Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (II. Tim. 3:17)


 
„Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt… Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn! Isten minden szép és tökéletes jellemvonást harmonikusan és hiánytalanul önmagában hordoz, és mindazokat, akik elfogadják Krisztust, mint személyes megváltójukat, felruházza ugyanezekkel a kiváltságokkal, – saját jellemvonásaival. Mindazoknak, akik Isten munkatársai kívánnak lenni, igyekezniük kell, hogy minden fi zikai és szellemi képességüket tökéletesítsék. Az igazi nevelés a fi zikai, szellemi és erkölcsi képességek felkészítése Isten szolgálatára. Ez az a nevelés, amely az örök életre szól… Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem Krisztus érdemei és ereje által, valamint személyes erőfeszítéssel. Isten ad szellemi és lelki képességeket, a jellemünket pedig mi alakítjuk ki az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Szigorúan meg kell szabadulnunk minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól. Senki se mondja, hogy nem tudja jellemhibáit orvosolni! Ha erre a megállapításra jutsz, biztosan elveszíted az örök életet… Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni. Az igazi nehézség megszenteletlen, bűnnel fertőzött szívünkben rejlik, abban, hogy nem engedjük Isten irányítását érvényesülni.”(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit