„És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?” (Zak 3:2)
Jézus úgy beszél népéről, mint tűzből kikapott üszögről. Sátán érti, mit jelent ez: Isten fiának végtelen szenvedéseit, melyeket a Gecsemáné kertben és a Kálvárián azért élt át, hogy megválthassa népét a gonosznak hatalmából. Jézusnak a veszendő lelkekért végzett munkáját úgy vehetjük, mint aki a megmentésükért tűzbe tette a kezét. Az Isten népét jelképező Jósua szennyes ruhákba öltözve állt az angyal előtt. De amikor törvényeinek megszegéséből a nép megtér Isten előtt, és hitkezét kinyújtva megragadja Krisztus igazságát, Jézus ezt mondja: „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! …ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!” (Lásd: Zak 3:4)
Egyedül csak Krisztus igazsága által vagyunk képesek megtartani a parancsolatokat. Akik Istent őszinteségben és igazságban imádják, töredelmesen hozzák elébe szívüket, mint az engesztelés nagy napján; azok megmossák jellemruháikat, és megfehérítik azt a Bárány vérében. Sátán igyekszik a csalás kötelével megkötözni az emberi elmét, hogy így a bűnös ember meg ne térjen és ne higgyen, ami által levennék szennyes ruháit. Miért ragaszkodsz nyomorult jellemhibáidhoz, hisz ezáltal eltorlaszolod az utat, melyen keresztül Jézus dolgozhatnék érdekedben?
A szükség ideje alatt Isten népének helyzete azonos lesz Jósua helyzetével. Nem lesznek tudatlanságban a mennyben értük végbemenő munka felől. Felismerik, hogy a bűneik nevük mellett fel vannak jegyezve ott, ám azzal is tisztában vannak, hogy mindazok bűnei eltöröltetnek, akik megtérnek és Krisztus érdemeihez ragaszkodnak…
Azoknak nevei, akik igazán megbánták bűneiket, és élő hit által engedelmesek Isten parancsolatainak, az élet könyvében maradnak meg, és Jézus megvallja őket az Atya és a szent angyalok előtt. Jézus azt fogja mondani: „Ők az enyémek, saját véremmel vettem meg őket.” (Signs of the Times, 1890. június 2.)
Ellen G. White