Üres edényekkel

Devoțional de seară

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:7)

Feltehetjük a kérdést, hogy milyen edényeket használ a Lélek? Mit mond Krisztus? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)

Milyen edények felelnek meg a Mester munkájának? Üres edények. Amikor kiürítünk szívünkbőlminden szennyet, akkor készek vagyunk arra, hogy használjon minket.Kiürítettük magunkból az ént? Meggyógyultunk önző tervezgetéseinkből? Ó, bár kevesebbet lennénk önmagunkkal elfoglalva! Bár az Úr tisztítaná meg népét, a tanítókat és a gyülekezeteket! Ő mindenre kiterjedő szabályzatot adott nekünk, melytől nem térhetünk el gondatlanul. De a múltban is voltak és a jelenben is vannak olyanok, akik eltávolodnak a helyes alapelvektől. Meddig tart még ez az állapot? Hogyan tud a Mester szent szolgálatra való edényekként felhasználni minket, míg meg nem üresítjük magunkat, és nem készítünk helyet az ő Lelkének, hogy munkálkodjék bennünk?

Isten arra szólítja fel népét, hogy Őt nyilatkoztassa ki mások előtt. Hogyan tudná a világ a becsületesség alapelveit bemutatni, ha még az egyház sem tartja be azokat? Vajon nem az önző törekvéseket mutatják be először Krisztus követői? Vajon nem kellene-e dédelgetett elveiket az igazi alapra, Krisztus Jézusra helyezni? Milyen anyagot kell erre az alapra helyeznünk, hogy ne ellentét, hanem egység legyen az egyházban? Fát, szénát és szalmát kell tennünk rá, vagy pedig sokkal értékesebb anyagot: aranyat, ezüstöt és drágaköveket? Vajon nem kell-e élesen megkülönböztetnünk a polyvát a búzától? Vajon nem kell-e felismernünk, hogy szívünkbe kell fogadnunk a Szentlelket, hogy alakíthassa és átformálhassa életünket?

Veszélyes időkben élünk. Isten félelmében mondhatom, hogy a Szentírás helyes magyarázata szükséges a jellemünk helyes erkölcsi fejlődéséhez. Amikor a Szentlélek dolgozik elménkben és szívünkben, ha énünk meghalt, az igazság képes lesz állandó növekedésre és újszerű fejlődésre bennünk. Ha az igazság formálja jellemünket, az is igazzá fog válni. (Review and Herald, 1899. február 28.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit