Válasz az isteni segítséget kérő imáinkra

Devoțional de seară

„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” (5Móz 6:6-7)

Édesanyák és édesapák! Hogyan találhatnék szavakat, melyekkel leírhatnám nagy felelősségeteket! Jellemetekkel – mely gyermekeitek előtt megnyilvánul – vagy arra nevelitek őket, hogy Istennek, vagy arra, hogy az énnek szolgáljanak. Küldjétek hát a mennybe legkomolyabb imáitokat a Szentlélek segítségéért, hogy szívetek megszentelődjék és életviteletek Istent dicsőítse, s gyermekeiteket megnyerjétek Krisztusnak. Ezért a szülőknek érezniük kellene, milyen ünnepélyes és szent feladatuk van, s ők nemtörődöm beszédekkel és tetteikkel félrevezetik, rosszul nevelik gyermekeiket.

A szülőknek szükségük van Istennek és Igéjének vezetésére. Ha nem figyelnek Isten Igéjének életüket szabályozó tanácsaira, akkor gyermekeik nemtörődöm felnőttekké válnak, s az engedetlenség és hitetlenség ösvényén fognak járni. Krisztus a munka és az önmegtagadás életét élte és szégyenletes halált halt, hogy példát adjon arra a lelkületre, melynek követőit ihletnie és irányítania kell. Ha otthoni életükben a szülők arra törekszenek, hogy Krisztushoz hasonlóak legyenek, akkor mennyei befolyás árad a családon kívül élőkre is.

Minden keresztény otthonban Istent kell dicsőítsék a reggeli és esti áhítatok, az imával kísért hálaadó alkalmak. Minden reggel és este komoly imák szálljanak fel Istenhez az Ő áldásaiért és vezetéséért. Vajon mennyei Urunk elhalad-e áldás nélkül az ilyen otthonok mellett? Nem, biztosan nem! Az angyalok hallják a hálaadást és a hitből fakadó imát, és azokat Jézus elé tárják, aki népe érdekében szolgál a mennyei szentélyben, az ő érdekükben felajánlva érdemeit. Az igazi imák megragadják a Mindenható kezét, aki győzelmet ad az imádkozónak. A keresztény térden állva kapja meg az erőt ahhoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek. (Review and Herald, 1912. február 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit