Váratlan utakon

Devoțional de seară

„Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak
ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?” (ApCsel 2:12)

Imádkoznunk kell a bűnbeteg lelkeket meggyógyító Szentlélek kiárasztásáért. A gyülekezetnek meg kell térnie. Miért is nem borulunk a kegyelem trónusa elé, mint a gyülekezet képviselői, és megtört szívvel, töredelmes lélekkel őszinte könyörgéssel miért nem kérjük, hogy a magasból kiáradjon ránk a Szentlélek? Imádkozzunk azért, hogy amikor Ő kegyelmesen óhajtja, a mi hideg szívünk új életre keljen, és tisztán látva felismerhessük, hogy Ő Istentől jött, és örömmel fogadhassuk be.

Egyesek a Szentlelket nemkívánatos vendégnek tekintették. Ezt a gazdag ajándékot elutasították, sőt még azt is, hogy elismerjék Őt. Elfordultak Tőle és fanatizmusként ítélték el. Amikor a Szentlélek az ember szívében munkálkodik, nem kérdezi milyen úton-módon tevékenykedjék. Tevékenysége gyakran váratlan módon nyilvánul meg.

Krisztus sem úgy jött el, ahogy a zsidók várták. Nem azért jött, hogy őket mint nemzetet felemelje. Előfutárai az utat úgy készítették számára, hogy az embereket bűneik megbánására, megtérésre és keresztségre szólították fel. Krisztus üzenete a következő volt: „Elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1:15)

A zsidók azért nem fogadták el, és azért utasították vissza Jézust, mert nem az ő elvárásaik szerint jött el. Évszázadokon keresztül dédelgetett véges emberi elképzeléseiket csalhatatlanoknak tartották. Most is ez a veszély fenyegeti az egyházat – mert a korlátolt ember szeretné meghatározni a Szentlélek eljövetelének pontos módját. Még ha nem is akarják beismerni, sokan ezt már meg is tették. Mivel a Szentléleknek el kell jönnie, de nem azért, hogy megdicsérje az embereket, vagy téves elméleteiket megerősítse, hanem, hogy megfeddje a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében.

Így sokan elfordulnak tőle. …A Szentlélek nem hízelkedik senkinek, és nem is cselekszik senkinek az elképzelése szerint. 

Véges és bűnös emberek nem irányíthatják a Szentlélek munkáját. Amikor mint feddő hatalom jön el – bármely emberi eszköz által, akit Isten kiválaszt -, akkor a gyülekezet teendője az, hogy hallgasson Rá és kövesse szavát. (The Ellen G. White 1888 Materials, 4. kötet, 1540-1541. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit